Apszichiátriai rehabilitáció időszakában a gyógyszerelés és azon belül is az antipszichotikumok alkalmazása szempontjaiban, stratégiájában lényegesen különbözik az akut ellátásban megszokottól. Míg az akut szakban elsődleges szempont a lehető leghamarabbi tünetredukció és biztonságos állapot létrehozása, addig a pszichiátriai rehabilitáció idején a fő cél a korábban már elért tünetmentes vagy legalábbis tünetszegény állapot (tartós, stabil remisszió, TSR) minél stabilabb és hosszasabb fenntartása a képességeket, készségeket a lehető legkevésbé korlátozó, a legjobb funkcionálást és életminőséget biztosító módon. A TSR és a sikeres pszichoszociális rehabilitáció megteremtésének alapja a hatékony, biztonságos és tolerálható gyógyszerelés, melyben az antipszichotikumok szerepe esszenciális. A második generációs antipszichotikumok (MGA) jobban megfelelnek a betegek és szakemberek által joggal támasztott igényeknek, mint az első generációs szerek.