Publikációjukban a szerzők 549 erdélyi (partiumi) magyar anyanyelvű általános iskolai felső tagozatos és gimnáziumi tanulót vizsgáltak (342 lány, 207 fiú, kor: 12-19 év). A vizsgált alanyok mért értékei: DAS: 12.6 ą3.3, DFS: 50.6 ą25.1; STAI-S: 39.7 ą17.-1, STAI-T: 43.8 ą9.9; DBS (n=203):44.9 110.2. A lányok értékei minden skálán szignifikánsan (p<_0.01) magasabbak voltak a fiúk értékeinél. Mind a szorongás, mind a fogászati félelem értékek emelkedő tendenciát mutattak 12 éves kortól 16 éves korig, utána az értékek nem növekedtek. A DFS skála részkérdések értékmegoszlása lényegében azonos az anyaországban mérttel. A fogászati félelem skálák és a szorongás skálák minden esetben a magyarországi adatokhoz hasonló szignifikáns (p<-0.01) Pearson-korrelációt mutattak: DAS/DFS: r= 0.70; STAI-S/STAI-T: r= 0.56; DAS/STAI-S: r= 0.35; DAS/STAI-T: r= 0.37; DFS/STAI-S: r= 0.28; DFS/STAI-T: 0.35. Szerzők eredményeit összegezve elmondható, hogy a vizsgált erdélyi (partiumi) magyar kisebbséghez tartozó gyermekek fogászati félelem értékei lényegesen magasabbak az anyaországban élő gyermekek adatainál, ugyanakkor a fogászatal kapcsolatos félelmük egyéb jellemzői tekintetében az anyaországi gyermekekhez hasonlók. Az emelkedett szorongás értékek a szociális és társadalmi nyomás szerepét vetik fel a fogászati félelem növekedésének hátterében, a DBS kérdőívvel kapcsolatos adatok pedig a fogászati ellátó hálózat esetleges különbségeire irányítják a figyelmet.