A szerzők egy 36 éves asszony kórtörténetét ismertetik, aki 25 éves korában, várandóssága 26. hetében, súlyos HELLP szindróma (Mississippi 111. fokozat) tünetei miatt került kórházi felvételre. A sürgősséggel elvégzett császármetszés során 670g súlyú éretlen koraszülött született, akit maradványtünetek nélkül később gyógyultan bocsátottak haza. A posztoperatív észlelés első órájában az anya icterusa mélyült, anuriássá vált, a testüregek felől szivárgó vérzés lépett fel. Anisocoria és eszméletlenség miatt azonnali intubáció és gépi lélegeztetés, célzott haemoterápia és ismételt faktorpótlás történt. Az intracerebralis vérömlenyének eltávolítására 48 óra múlva került sor. Jelentősen javult státussal, de maradványtünetekkel a beteg 68 napos ápolás után hazakerült, és későbbiekben neurológiai státusa javult. Az epilepsziagondozó a beteget karbamazepin tartós gyógyszeres kezelésre állította be. Anyateje sem a gyermekágyban, sem később nem volt, 16 kg-t fogyott, hipotenzióssá vált, szőrzete gyérült. A szülést követő 14. hónapban az előzmények a klinikai kép és a laboratóriumi vizsgálati eredmények alapján részleges hypophysis hipofunkciót véleményeztek, és hormonpótló kezelést javasoltak. A beteg nem járt rendszeres vizsgálatokra. Az agyvérzését követő 7. évben ismételten jelentkezett kórházukban. Ekkor 20 hetes terhes volt. Gyakorlatilag élettani lefolyású várandósság végén tervezett császármetszéssel az anya kérésére művi meddővé tétellel egybekötve hozták világra az újszülöttet, akinek bal alkarja végén a végtag elsődleges lefűződését (amelia), mindkét lábán fejletlen körmöket és enyhe hypothyreosist észleltek. Az anya gyógyulása a laktáció teljes hiányát leszámítva zavartalan volt. A betegnél továbbra is fennálló hormonhiány pótlására az ellátók későbbiekben is hormonpótló kezelést folytatták.