Az előrehaladott tüdőrák prognózisa egyértelműen rossz, a kemoterápia effektusa szerény, a toxikus gyógyszer mellékhatások viszont kifejezettek. A klinikai onkológia elsődlegesen vizsgált paramétere a tumor-megkisebbedés és a túlélés, míg az életminőség legfeljebb valamely performance-index szintjéig jelenik meg a közleményekben. Az életminőség több dimenzióban és a beteg szemszögéből ad egyfajta önértékelést és állapotfelmérést. A vizsgálat célja az előrehaladott tüdőrákban szenvedő, kemoterápiában részesülő betegek életminőségének mérése volt. Az életminőség mérésére szolgáló kérdőíveket (EORTC QLQ-C30 és QLQ-C13) 42 klinikánkon kezelt beteggel töltettük ki. A pillanatnyi életminőség, a jelen állapot felmérésére törekedtünk. A válaszadók domináns panasza a fáradtság és a dyspnoe volt, de emellett sokszor fájdalom is zavarta mindennapjaikat. Átfogóan vett életminőségüket a betegek kifejezetten rossznak véleményezték, legkevésbé kognitív funkcióikat vélték károsodottnak. Ha azt vizsgáltuk, hogy vajon a különféle funkciós és panasz-dimenziók a betegek hány százalékában esnek a kóros tartományba, úgy találtuk, hogy több mint 213-uknál okoz a betegség emocionális panaszokat vagy jelent anyagi megrázkódtatást, illetve hogy több mint 213-uk panaszkodik fáradtságra. A rosszabb és jobb Karnofsky-performance státusú betegeket külön csoportba helyezve és a két csoportban mért különféle életminőség-dimenziókat összehasonlítva a mutatók csak kb. fele mutatott szignifikáns különbséget. Első tapasztalataink szerint az életminőség mérése számos új típusú információt kínált betegeinkről, a kérdezettek nagy részében több tartományban is kifejezett életminőség-csökkenés volt bizonyítható.