A reprodukciós genetikai tanácsadásnak évtizedek óta elfogadott ideálja az úgynevezett "non-directive" konzultációs módszer, amely nemcsak azt jelenti, hogy a genetikai szakember nem adhat utasítást, direktívát a tanácsot kérőnek, hanem azt is, hogy az orvosnak semleges jellegű információátadásra kell törekednie annak érdekében, hogy a páciens befolyásolástól mentesen dönthessen. A betegek önrendelkezésének a támogatásából ered az a követelmény is, hogy a reprodukciós genetikai tanácsadásnak nem a betegségek megelőzését, hanem a leendő szülők tájékoztatását, átgondolt döntésük elősegítését kell célul kitűznie. Az utóbbi évek tudományos kutatásai azonban arra mutattak rá, hogy a páciensek önrendelkezése nem biztosítható olyan módon, hogy a releváns értékeket kihagyják a tanácsadás folyamatából, mivel a semlegesség elérése mind elméleti, mind gyakorlati értelemben lehetetlen. A genetikai tanácsadást végző szakembereknek ezért a genetikai információ értelmezésén kívül a tanácsadás menetét befolyásoló értékek tisztázását is el kell végezniük, mivel a beteg döntésére ható értéktényezők feltárásával az orvos hatékonyan tudja segíteni a beteg megfontolt döntéshozatalát. Az értékek bevonásával megszűnik a tanácsadás "non-directive" jellege, de a szakirodalom egyetért abban, hogy az orvosnak meg kell őriznie a "non-presciptive" magatartást, azaz az orvos továbbra sem adhat utasítást a betegnek arra vonatkozóan, hogy milyen döntést hozzon, ezáltal is védve a páciens önrendelkezését.