A dolgozat a felületaktív anyagok gyógyszerészeti alkalmazási területeit tekinti át. Három kérdést foglal össze: (1) a hagyományos segédanyagként való alkalmazást, (2) a felületaktív anyagok szerepét a modern gyógyszerhordozó rendszerekben és (3) a tenzidek biofarmáciai alkalmazását. A dolgozat első része a segédanyag és a biofarmáciai kérdést tárgyalja, az új gyógyszerhordozók bemutatása a II. rész feladata lesz. Az SZTE Gyógyszertechnológiai Intézetének kolloid gyógyszerhordozókkal foglalkozó munkacsoportja számos matematikailag leírható összefüggést dolgozott ki e segédanyag-csoport alkalmazásának területén. Ezek az összefüggések megalapozták és egzakttá tették a formulálási munkát. Exponenciális összefüggést állapítottak meg a nedvesedés peremszöge és a vizet nem tartalmazó koherens rendszerek konzisztencia-jellemzői, a peremszög és az eltartás során mért szerkezetszilárdulás, a koherens emulziók szerkezetképzési állandója és a peremszög, valamint a termostabilitást jellemző aktiválási energia és a peremszög között. Lineáris összefüggést találtak a nedvesedés peremszöge és a vízfelvevő képesség között. Emulziók vizsgálatakor összefüggést állapítottak meg az olaj/vízfázis határfelületén felhalmozódott tenzid mennyisége és az emulziók viszkozitása és stabilitása között. Összetett emulziók képzodését is meghatározza a határfelületen felhalmozódott tenzidmennyiség. A szolubilizálás területén reciprok összefüggést írtak le a tenzid oldatok felületi feszültsége és a szolubilizált hatóanyag mennyisége között. A gyógyszerfelszabadulás területén a felületaktív anyag koncentrációja és a felszabadult hatóanyag mennyisége között maximumgörbe összefüggést állapítottak meg. E függvények jelentősen segítik a megfelelő biohasználhatósággal rendelkező összetételek formulálását.