A peritonealis dialízisben észlelt ultrafiltrációs elégtelenség hátterében álló patobiokémiai események minden részletükben még nem tisztázottak. A kifolyó oldatban mért "peritonealis markerek" szintjeinek kinetikája - valószínűleg a transzportparameterek változásaival korrelációban - a submesothelialis térben zajló remodelling folyamatokat tükrözi. Célunk annak vizsgálata volt, hogy a peritonitis befolyásolja-e ezen degeneratív folyamatokat, és ha igen, milyen módon. 53 betegen (férfi/nő 35/18, kor 39-65 év) 30 hónapos megfigyelési idő alatt összehasonlítottuk az éjszakai kifolyó oldatból mért CA125 (mesothel sejttömeg, viabilitás), TGF béta 1 (fibrosis), és béta 2-mikroglobulin szintek alakulását. Szignifikáns növekedés mutatkozott a közvetlen pre- és postperitonitises  béta 2-mikroglobulin szintekben (4,21ą2,6 mg/l versus 7,36ą5,3 mg/l) 33 beteg 43 peritonitisét regisztrálva, hasonló összefüggést találtunk, ha a teljes beteg-populáció legelső és legutolsó adathalmazát hasonlítottuk össze (3,51ą1,5mg/l versus 6,29ą2,4 mg/l), illetve akkor is, ha külön vizsgáltuk a peritonitises és nem-peritonitises betegcsoportot. Ugyanakkor a CA125 és TGF béta mérésével nem találtunk korrelációt a konvencionális PD-paraméterekkel. Az éjszakai kifolyó oldat (béta 2-mikroglobulin-szintje a peritonealis membrán "öregedési" markere lehet, a kifolyó oldat mért szintje nem függ össze direkt módon a korábbi peritonitises epizódokkal. A CAPD kimenetele szempontjából prediktívebbnek tűnik a CA125 és TGF béta 1 vizsgálatokhoz képest.