Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=75775
MOB:2005/2-3
Szerzők:Osváth Péter; Kovács Attila; Vörös Viktor; Fekete Sándor
Tárgyszavak:COGNITIÓS ZAVAROK; ÖNGYILKOSSÁG, MEGKÍSÉRELT; RIZIKÓFAKTOROK; IDŐSKORÚ
Folyóirat:Psychiatria Hungarica - 2004. 19. évf. 6. sz.
[https://www.doki.net/tarsasag/pszichiatria/folyoirat.aspx]


  Az időskori szuicid viselkedés rizikófaktorai - a kognitív hanyatlás szerepe : pszichiátriai kezelésben részesülő idős páciensek körében végzett esetkontrollos vizsgálat eredményei / Osváth Péter [et al.]
  Bibliogr.: p. 530. - Abstr. hun., eng.
  In: Psychiatria Hungarica. - ISSN 0237-7896. - 2004. 19. évf. 6. sz., p. 524-530. : ill.


Bevezetés: Az időskori szuicid viselkedés fontos egészségügyi probléma. Kockázati tényezői között a hangulatzavarok, illetve a korábbi öngyilkossági kísérlet és a szociális támogató rendszer meggyengülése a legfontosabbak. Jelen kutatásunkban a szociodemográfiai-faktorok és a mentális zavarok mellett a kognitív funkcióromlás szerepét kívántuk vizsgálni az öngyilkos viselkedés kialakulásában. Módszerek: Felmérésünkben 2001. július 1. és 2002. június 30. között klinikánkon kezelt öngyilkosságot megkísérlő 65 évnél idősebb pácieítseket (N=62) vizsgáltuk. Az általános szociodemográfiai, illetve a szomatikus megbetegedésre és a mentális zavarokra (DSM-IV kritériumok alapj(ín) vonatkozó adatok mellett a kognitív funkciókat jellemző paramétereket (Mini Mental State Examination) hasonlítottuk össze az ugyanebben az időszakban más pszichiátriai problémák miatt hospitalizált idősek (N=152) adataival. Eredmények: A szuicid csoportban az affektív (53,2%) és alkalmazkodási zavarok (35,5%), míg a nem-szuicid csoportban a demenciák (elsősorban vaszkuláris) (67,1 %) és a delíriumok (59%) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A kognitív funkciók szintjét tekintve a két csoport között jelentős különbség mutatkozott: a szuicid csoportban lényegesen kisebb volt azok aránya, akiknél kognitív hanyatlás volt megállapítható. A logisztiktts regressziós elemzés szerint a szuicid kísérlet előfordulását jelentősen növelte a korábbi szuicid kísérlet (OR:7), a hangulatzavar (OR:6,1), vagy aktuális krízishelyzet (OR:8,7), illetve pszichés stresszorok (OR:5,2) fennállása, míg kifejezett kognitív hanyatlás esetében csökkent ennek valószínűsége (súlyos demencia - OR:0,14). Következtetések: Az eredmények arra utalnak, hogy az időskori öngyilkos viselkedés hátterében a hangulatzavarok mellett más kockázati tényezők (enyhe kognitív hanyatlás, pszichés stresszorok, szomatikus állapotromlás) is kulcsszerepet töltenek be. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az időskori szuicid viselkedés kezelésében és megelőzésében elengedhetetlennek látszik a komplex bio-pszicho-szociális szemlélet alkalmazása, melyben az adekvát gyógyszeres kezelés mellett a pszichoszociális terápiák, valamint a kognitív funkciókat javító eljárások szerepe is kiemelkedő fontosságú.