A fájdalomcsillapítás valószínűleg azért élvez kitüntetett szerepet a fogorvoslásban, mert számos beavatkozás jár indokolt vagy indokolatlan fájdalommal. Ha nem tudjuk a fájdalmat megfelelő mértékben befolyásolni, akkor ez olyan hatással lehet a betegre, ami rontja szakmai munkánk hatékonyságát és a beteg együttműködését. Az analgetikus terápia elsődleges célja, hogy betegre szabott fájdalomcsillapítást biztosítson, minimalizálva a mellékhatásokat és a kezeléssel járó fájdalmat. A fogászati, szájsebészeti gyakorlatban leggyakrabban a perifériás hatás analgetikumokat (NSAID) alkalmazzuk fájdalomcsillapításra, mert a különböző sérülésekkel járó, szövetroncsoláshoz társuló fájdalmak, gyulladások során felszabaduló prosztagtandinokat e gyógyszercsoport blokkolja a leghatékonyabban. A dolgozat áttekinti a fogászati indikációknak megfelelően a nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) alkalmazási lehetőségeit, főbb jellemzőit, illetve ismerteti az AflaminŽ (aceclofenac) terápiás hatékonyságát.