Az alkoholizmus és következményei világszerte, így Magyarországon is jelentős közegészségügyi problémát jelentenek. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kezelésbe kerülési ráta alacsony, kezelés esetén pedig a páciensek nagy számban idő előtt befejezik a terápiát. A visszaesési ráta is nagy, a páciensek akár több mint fele a kezelést követő első pár hónapot követően már nem tudja tartani absztinenciáját. Bár az addiktológiai ellátórendszerben a legnagyobb számban 35 év fölött jelennek meg a betegek, az alkoholhasználati zavar kialakulásának okai gyakran már a kora gyermekkori tapasztalatokból eredeztethetők. A gyermekkorban átélt tartós traumák szignifikáns összefüggést mutatnak a későbbi életszakaszokban kialakuló szomatikus és mentális egészségi problémákkal, a szerhasználattal, beleértve az alkoholfüggőséget is. A közlemény az alkoholfüggőség prevalenciájának áttekintésével, illetve a gyermekkori rossz bánásmód és az ártalmas gyermekkori élmények definiálásával indul, majd az ártalmas gyermekkori élmények hatását és hatásmechanizmusait tárgyalja a felnőttkori alkoholhasználati zavar kialakulásának és szerény kezelési rátájának tükrében. A közlemény további célja, hogy felhívja a figyelmet a traumafókuszú gondolkodás és a traumainformált megközelítés jelentőségére az egészségügyi ellátórendszerben, az addiktológiai intervenciók és szolgáltatások tervezésében.  Kulcsszavak: ártalmas gyermekkori élmények, krónikus stressz, allosztázis, alkoholhasználati zavar, alkoholizmus, alkoholfüggőség, ártalmas alkoholfogyasztás, problémás alkoholhasználat, traumainformált megközelítés