A lokális szemészeti terápiában jelenleg is a szemcseppek a leggyakrabban alkalmazott formák. Viszont az is ismeretes, hogy ezen formák igen alacsony biohasznosulással rendelkeznek, köszönhetően a szem anatómiai viszonyainak és az eliminációs mechanizmusainak. Az utóbbi években komoly kutatások folynak innovatív szemészeti készítmények kifejlesztésére a hatékonyság növelése céljából. A fejlesztéseknek három fő irányvonala különböztethető meg: a hatóanyag penetrációjának fokozása; az oldékonyságának, illetve a szemen tartózkodási idejének növelése. A nanorendszerek akár topikális szinten is eredményesen alkalmazhatóak a szem elülső és hátulsó szegmensének terápiájában. A szem elülső szegmensének terápiájában kiemelt szerepe lehet az úgynevezett okos hidrogéleknek, amelyek érzékenyek a fiziológiás ingerekre, gélt képezve a szem felszínén. A nanorendszerek kombinálása hidrogélekkel ötvözheti a kétféle formuláció előnyös tulajdonságait. Számos folyóiratcikk született a témában, ami alapján ezek a rendszerek növelték a hatóanyag biohasznosíthatóságát, és mukoadhezív tulajdonságuk révén csökkentették az adagolási gyakoriságot. Összefoglalónkban ezen innovatív formulációkat mutatjuk be, beleértve ezek előnyeit, főbb jellemzőit.  Kulcsszavak: nanorendszerek, hidrogélek, biohasznosulás