A cochlearis implantátum megoldást nyújt a kétoldali súlyos fokú idegi halláskárosodásban szenvedőknek. Ez a klasszikus indikáció, de napjainkban ez a spektrum folyamatosan szélesedik. A vékony, perimodiolaris elektródaprofilnak köszönhetően egyre kisebb korban, illetve egyre több problémára nyújt megoldást a cochlearis implantáció, legyen az féloldali siketség (single-sided deafness, SSD), vagy a magas frekvenciákra koncentrált nagy/súlyos fokú halláskárosodás (electric acoustic stimulation, EAS technology). A felhasználási profil szélesedésével egyre több az ellátottak száma, így egyre több a problémás, különleges szaktudást, illetve nagy tapasztalatot igénylő eset. A kisgyermekek, illetve a nem kooperáló felnőttek processzorának posztoperatív beállítása a legtöbb esetben tapasztalati úton történik. Léteznek objektív elektrofiziológiai módszerek (neural response telemetry, NRT), amelyek becslést adhatnak a későbbi posztoperatív beállítások során - amelyeket felnőtt, jól kooperáló betegek elmondásai alapján ismerünk -, azonban ez nem minden esetben ad a beteg számára a mindennapi életben hasznosítható hallást. A beállító programok lehetőséget kínálnak egy-egy pontosan definiált problémára, de a legtöbb esetben a páciens maga sem tudja, mitől érzi kényelmetlennek a készüléket. A tudomány különböző ágazataiban az ilyen és efféle mintázatot nem, vagy nehezen mutató problémák megoldásához a számítógépek segítségét veszik igénybe. A mesterséges intelligenciát (artificial intelligence, AI) a beszédprocesszorok beállításához is fel lehetne használni. Az ehhez szükséges tanító adatbázis felvételéhez minden centrum akár a saját adatait felhasználhatná, akár egy világszintű tanító adatbázis létrehozása is megoldható lenne. Kulcsszavak: adatbázis, cochlearis implantáció, gépi tanulás, hangprocesszor-beállítás, mesterséges intelligencia