Az antifibrotikus hatású nintedanib és pirfenidon eredményesnek bizonyulnak az idiopátiás tüdőfibrózis kezelésében, ugyanakkor a gyakori, elhúzódó mellékhatások a gyógyszerszedés megszakítását, dózisának csökkentését eredményezhetik. Gyakran előforduló panaszok a hányinger, a hasmenés, illetve a májenzimszintek növekedése, közvetve pedig a testtömeg csökkenése. A dietoterápia során a megváltozott anyagcseréhez alkalmazkodunk, a megfelelő energiaellátottság biztosítására az étrend energia- és fehérjedús kell legyen. Az étrendi változtatásokat dietetikai tanácsadás alkalmával sajátítják el betegeink. A havonkénti konzultáció során a testösszetétel mérése, valamint táplálkozási napló elemzése ad teljesebb képet. Hasmenés esetén zsírszegény, tejmentes, míg a májenzimszintek megemelkedésekor viszonylag zsírszegény étrend javasolt. Az egyéni energiaszükséglet fedezésére bevezettük a dúsítás fogalmát, illetve a zsírmentes testtömeg megőrzésére figyelmet kapott a fehérjebevitel mennyisége és minősége. Az idiopátiás tüdőfibrózis terápiájában lényeges az egyénre szabott dietoterápia. A rendszeres testtömeg kontroll és a beteg aktuális állapotának megfelelő étrendi változtatások következtében a szükséges energia- és tápanyagbevitel elérhetővé vált. A mellékhatások mérséklése a gyógyszeres kezelés zavartalan folytatását tette lehetővé.  Kulcsszavak: IPF, dietetika, mellékhatás, étrend