A praeeclampsia az anya, a magzat és a placenta betegsége. Az összetett, egymással kölcsönhatásban levő betegségútjait érintő ismereteink hiánya eddig megakadályozta a sikeres korai diagnózist, személyre szabott kezelést és hatékony megelőzést. A praeeclampsia korai és pontos diagnosztizálásának fő akadálya a betegség heterogenitásában gyökerezik, amit a betegség különféle molekuláris útvonalai, klinikai tünetei és kimenetelei is jól tükröznek. Az "omikai" technológiák és rendszerbiológiai megközelítés tették először lehetővé ezen probléma kezelését azáltal, hogy azonosíthatóvá váltak a praeeclampsia mögött meghúzódó patomechanizmusok és a klinikai fenotípusokhoz vezető különféle molekuláris útvonalak. Ebben az összefoglaló közleményben rövid áttekintést adunk a kutatási terület fejlődéséről, a legkorszerűbb transzkriptomikai és proteomikai módszereket alkalmazó tanulmányokra összpontosítva. Ezen túlmenően bemutatjuk az anyai vér proteomikát és placenta transzkriptomikát is magában foglaló rendszerbiológiai tanulmányunkat, amely korai anyai és placentaris betegségútvonalakat azonosított és kimutatta, hogy ezek kölcsönhatása befolyásolja a praeeclampsia klinikai megjelenését. Bemutatjuk az anyai vérminták proteomikai adatainak legújabb elemzését is, amely a praeeclampsia különböző molekuláris alosztályait és azok molekuláris mechanizmusait tárta fel. Az ezen alosztályok mögött meghúzódó anyai és placentaris betegségek hasonlóak azokhoz, amelyeket a közelmúltban a placenta transzkriptumával kapcsolatos vizsgálatokban közöltek. Ezen eredmények elősegíthetik a praeeclampsia különböző altípusaira új diagnosztikai eszközök kifejlesztését, amelyek lehetővé teszik a betegek korai szűrését, nyomon követését és személyreszabott ellátását.  Kulcsszavak: betegklaszterek; folyadékbiopszia; nagy szülészeti kórképek; "omikai" tudományok; prenatális diagnózis; személyre szabott orvoslás