A dystrophia myotonica (DM) multiszisztémás, autoszomális domináns módon öröklődő, többségében felnőttkori izombetegség, melynek incidenciája 1: 8000. A betegség kapcsán fellépő izomszöveti degeneráció a harántcsíkolt izomszövet átépülése mellett a szívizomszövetet is érinti, ami fontos oki szerepet játszik az érintett betegek csökkent várható élettartamában. A DM-ben szenvedők halálozásának közel egyharmadáért a cardiovascularis okok tehetők felelőssé. Esetriportunkban egy 52 éves, korábban kritikus bradycardia és I. fokú atrioventricularis blokk miatt pacemakerimplantáción átesett, DM-mel diagnosztizált nőbeteg kardiológiai utánkövetését mutatjuk be. A hirtelen szívhalál rizikóstratifikációja céljából elvégzett invazív elektrofiziológiai vizsgálat során kamrafibrilláció lépett fel, így a korábban implantált pacemakerelektródák mellé sokkelektróda került beültetésre, a pacemakerkészüléket implantálható kardioverter-defibrillátorra (ICD) cseréltük. Az 1 éves ICD-kontrollvizsgálat során azt találtuk, hogy a beültetés óta 22, tartós kamrai tachycardiával járó epizód lépett fel, melyek közül a készülék valamennyit sikeresen terminálta. Az eset bemutatásával szeretnénk rámutatni arra, hogy a magas cardiovascularis rizikócsoportba tartozó DM-betegek azonosítása kiemelkedő fontosságú lehet a hirtelen szívhalál megelőzése érdekében.  Kulcsszavak: dystrophia myotonica, invazív szív-elektrofiziológiai vizsgálat, rizikóbecslés, implantálható kardioverterdefibrillátor