Az antitest-gyógyszer konjugátumok (ADC-k) a kemoimmunterápiás szerek egyedülálló csoportját képezik, amelyekben a citotoxikus hatású hatóanyagot - egy speciális kötőelemmel ("Iinkerrel") - a monoklonális antitesthez kötik. A stratégia lényege az, hogy az antigén-antitest specifikus összefüggésnek köszönhetően ez a töltet közvetlenül a daganatsejtekhez jut, miközben a nem tumoros, antigénnegatív sejteket megkíméli. Az évtizedek óta tartó fejlesztéseknek köszönhetően ma már lassan jó néhány ADC-t törzskönyveztek különféle daganatokban. Az ADC-k különösen látványos eredménnyel járnak lymphomákban, részben amiatt, hogy a lymphocyták - más szövetekkel ellentétben - bőséggel expresszálnak sejtfelszíni markereket. A tanulmányban a szerzők részletesen bemutatják az ADC-k készítésének általános alapelveit, kitérve az antigénekre/antitestekre, a hatóanyagra és a linkerre. Részletesen foglalkoznak a lymphomák kezelésére törzskönyvezett két ADC klinikai sikereivel: az egyik a brentuximab vedotin (Adcetris), a másik a polatuzumab vedotin (Polivy). Végül bemutatják a lymphomák kezelésére jelenleg fejlesztés alatt álló ADC-ket, és közlik a korai fázisú klinikai vizsgálatokból származó hatásossági és toxicitási adatokat.