A pulmonalis artériás hipertónia (PAH) jellemzője a pulmonalis vaszkuláris rezisztencia emelkedése, ennek következtében a pulmonalis artéria rendszerében a véráramlás csökkenése és a pulmonalis nyomás progresszív emelkedése. A PAH-ban szenvedő betegek tüdejében a prosztanoidvegyületek közé tartozó, különböző receptorokon ható prosztaciklinek szintje csökkent. Ez hozzájárul a vazodilatátor és vazokonstriktor erők megbomlásához a pulmonalis artériás rendszerben. Az egyensúly helyreállítása érdekében epoprosztenol vagy egyéb prosztaciklin-analógok kerülnek alkalmazásra. A kezelések javítják a fizikális terhelhetőséget, a funkcionális állapotot és a hemodinamikai paramétereket, továbbá az epoprosztenol növeli a PAH-ban szenvedő betegek túlélését. Terápiás előnyeik ellenére a prosztaciklin úton ható készítmények továbbra is alulalkalmazottak a napi gyakorlatban. Ennek legfőbb oka, hogy parenterális alkalmazásuk során néhány mellékhatás, enyhe szövődmény előfordulhat. Mindezek ellenére azonban a prosztaciklin utat célzó terápiák kiemelt és fontos szerepet töltenek be a PAH kezelésében. Az ezen a támadásponton ható, orálisan is adagolható gyógyszerek kifejlesztésével, valamint felhasználóbarátabb adagolórendszerek alkalmazásával a kezelés fent említett kellemetlenségei jelentősen csökkenthetők. Kulcsszavak: pulmonalis arteriás hipertónia, terápia, prosztaciklinek