A prosztatarák terápiájának példa nélküli fejlesztése kihívás a modern készítmények megfelelő szekvenciális alkalmazására. A betegek életkilátásai javulnak, ha a kezelési vonalak sorra kihasználásra kerülnek. Nincs evidenciaalapú iránymutatás az optimális sorrendről, de számos adat áll rendelkezésre, mely segíti a kezelőorvost a legjobb egyénre szabott terápiás irány kiválasztásában. Az előrehaladott prosztatarák báziskezelése továbbra is az androgéndepriváció (ADT), melyhez illesztjük a további szereket. Egyre korábbi vonalban kerülnek alkalmazásra az új típusú hormonális (androgénreceptor-targetáló, ARTA) ágensek. A kemoterápia (KT) az áttétes, hormonérzékeny stádium kezdeti választása, kiterjedt, tüneteket, zsigeri krízist okozó esetekben. A KT egyebekben az ARTA után kerül alkalmazásra. Különböző hatásmechanizmusú ARTA-k korai, egymást követő alkalmazásáról kevés, de biztató adatunk van. Későbbi vonalakban az ARTA kezelések között keresztrezisztencia alakulhat ki, ekkor KT a megfelelő döntés. Munkánkban összefoglaljuk azon klinikai eredményeket, melyek segítik a terápiás döntéseket, ezzel a betegeknek nyújtott előnyök maximalizálását. Kulcsszavak: metasztatikus, hormonszenzitív prosztatadaganat, metasztatikus, kasztrációrezisztens prosztatadaganat, kasztrációrezisztens, nem metasztatikus prosztatadaganat, kezelési szekvencia