Az igazságügyi genetika mint korábbi határtudomány, az ezredfordulón vált önálló tudománnyá. Ahogyan az az elnevezéséből is kitűnik, önállósága mellett szorosan kapcsolódik egyaránt a genetikához és a bűnügyi tudományokhoz, sajátságosan ötvözi az egyik legdinamikusabban fejlődő természettudományi terület és az egyik legkonzervatívabb társadalomtudományi terület kihívásait, követelményrendszerét. Megállapításait, kutatási eredményeit nemcsak a tudományos közvélemény keretei között kell indokolnia és fenntartania, hanem a bírósági tárgyalótermekben, nemegyszer a vádlott szemébe nézve is meg kell ezt tennie. Léte és tevékenysége ezért jogállami keretek között értelmezhető, mindezek nélkül funkcióját veszti.  Kulcsszavak: forenzikus tudományok, igazságügyi genetika, igazságügyi genomika, igazságügyi DNS-vizsgálat, bűnügyi adatbázisok