A dentális implantátumok alkalmazásának segítségével lehetővé vált a saját fogak elvesztése miatt kialakult funkcionális, esztétikai és fonetikai hiányosságok helyreállítása. Annak ellenére, hogy a dentális implantátumok felhasználásával és az osszeointegrációval kapcsolatos kutatások eredményei meghaladták az előzetes elvárásainkat, az atrophizált maxilla helyreállítása még mindig jelentős nehézséget jelent a gyakorló fogorvosok számára. Jelenleg úgy tűnik, hogy a felső állcsont disztális régióját érintik leginkább az időskorban tapasztalható leépülési folyamatok. Több eltérő ok miatt, itt figyelhető meg leghangsúlyosabban a korai csontveszteség kialakulása. A felső állcsontban kialakult foghiányok implantátumokkal történő helyreállításának a sikerességét - megfelelő mennyiségű csontállomány rendelkezésre állása esetén -, a szakirodalom 84%-92% közé teszi. Azonban mint ismeretes, a felső állcsontban gyakran találkozhatunk kifejezett atrophiával, és ennek megfelelően, a hagyományos protokoll szerint kivitelezett implantátumbehelyezés gyakran jelentős kihívásokkal járhat. Ebben a cikkben részletesen elemezni fogjuk a nagymértékű csontlebontódáson átesett felső állcsont helyreállításához vezető lépéseket mind sebészi, mind protetikai szempontok szerint. Áttekintjük, hogy milyen implantátumbehelyezési technikák ismerete szükséges a sikeres kimenetel biztosításához.  Kulcsszavak: Stratégiai implantátumok, felső rágózóna, pterygoideális implantátumok, kortikálisan elhorgonyzott implantátumok.