A viselkedészavar egy speciálisan gyermekkori diagnózis: a gyermek viselkedésének olyan állandósult megnyilvánulásait jelenti, amelyek vagy mások jogait, vagy a kortól elvárható jelentős társadalmi normákat vagy szabályokat megsértik. A diagnosztikai kritériumokat kimerítő viselkedészavar a teljes populációban 3-6% körüli, de bizonyos veszélyeztetett csoportokban ennél jóval magasabb lehet. Kialakulásában örökletes tényezők jelentős szerepet játszanak, de különféle környezeti hatások az örökletes hajlam tényleges megjelenését nagymértékben befolyásolják. Az utóbbi hatásokat elemző vizsgálatok nyomán a fokozott rizikójú csoportok előre azonosíthatók, illetve definiálhatók azok a paraméterek, amelyek módosítása a rizikó enyhülését eredményezi. A rizikó csökkentése, a még nem manifesztálódott viselkedészavar megelőzése jóval eredményesebb és olcsóbb, mint a már kialakult és állandósult tünetek visszaszorítása, vagy a következményes költségek terhe.