A carboplatin/paclitaxel páros továbbra is gerince a petefészek-daganatok elsővonalbeli kemoterápiás kezelésének. A fenti két szert tartalmazó kombináció, amelyben a carboplatin dózisát a Calvert-képletnek megfelelően számítjuk, a korábban használt, toxikusabb cisplatin/paclitaxellel összehasonlítva legalább ugyanolyan jónak bizonyult. A carboplatin dózisát limitáló mellékhatást a thrombocytopenia jelenti, ám amennyiben ezt a szert megfelelően adagoljuk és paclitaxellel kombináljuk, a kettős kezelés 1. ciklusa a kemoterápiás kezelésben még nem részesült nőkben általában biztonságos. A carboplatin (a cisplatinnal ellentétben) csak minimálisan járul hozzá a paclitaxel okozta szenzoros neuropathiához, így biztosítható a 6 ciklus befejezését követően a neuropathiás tünetek reverzibilitása, és csak esetenként kell a taxánt felfüggeszteni vagy helyettesíteni. A paclitaxel felelős a kezeléssel járó hajhullásért, így azon betegek esetén, akik emiatt visszautasítanák a kezelést, meg kell fontolnunk a preventív eljárások lehetőségét. Számos elsővonalbeli III. fázis vizsgálat, illetve folyamatban lévő, jelenleg csak előzetes eredményeket szolgáltató vizsgálat adott alapot az optimális dózisról, illetve ütemezésről szóló viták kialakulásához, amelyek nemcsak arra irányulnak, hogy a paclitaxelt hetente vagy háromhetente kell adni, hanem egyéb módosításokat, illetve a bevacizumab hozzáadásának javasolhatóságát is érintik. Meglátásunk szerint a fenti kombináció eredményességéért a petefészek-daganat elsővonalbeli kezelésében elsősorban a carboplatin felelős, mivel a petefészek-daganatok platinaérzékeny betegségek. Ennek megfelelően a paclitaxel dózisának és ütemezésének szerepe bizonytalan csakúgy, mint a bevacizumab terápiához adásának szerepe, és ezekről a kérdésekről a kísérőbetegségek, illetve a beteg toleranciája függvényében érdemes döntenünk, míg további adatok nem állnak a rendelkezésünkre.