Jelen tanulmány a placebo terápiás és klinikai kutatásokban történő felhasználásának etikai kérdéseit veszi sorra, külön hangsúlyt helyezve a megtévesztés, az egészségügyi hátrány, a kutatási torzítás és a teljes körű tájékoztatás kérdéskörére. Az összefoglaló kitér a terápiás és klinikai hatásvizsgálatok során alkalmazott gyakorlati placebófelhasználás jellemzőire, összefoglalva a téma kurrens irodalmát, külön hangsúllyal a Köteles és munkatársai (2007) összefoglalóját követő, szakterületet érintő fejleményekre és kutatási eredményekre. A 20. századot követően a farmakocentrikus orvostudomány, főleg az etikai kérdésfelvetés mentén, a placebót negatívnak bélyegezte, ezen bélyeg pedig begyűrűzött a gyógyítás makrokontextusába, befolyásolva és nehezítve a placebo hatékony felhasználását a betegségek gyógyításában, az öngyógyító mechanizmusok elősegítésében és a tünetek enyhítésében. Napjainkra azonban a placebo témakörében végzett kutatások egyértelmű eredményeinek köszönhetően egyrészről a placebo felhasználását vitató kérdés fókusza a "lehet-e" kérdésről a "szabad-e" kérdésre módosult, az etikai megfontolások mentén pedig a fókusz tovább változik, immár nem a "szabad-e", hanem a "hogyan kell alkalmazni" válik releváns kérdéssé. Kulcsszavak: placebo, etika, terápiás felhasználás, megtévesztés