Bevezetés: A fogazat a szervezet egységes részeként nem képez kivételt az embernek a fejlődéstani okokból és életformából következő fizikai antropológiai változásai alól. A különböző káros stresszhatások mellett a természetes kiválasztódás is hozzájárul bizonyos fogmorfológiai jellemzők hangsúlyosabbá válásához. Célkitűzés: Középkori embertani leletek és mai páciensek gipszmintáin végzett odontometriai elemzés eredményeinek, valamint a járulékos csücskök jelenlétének összehasonlítása. Anyag és módszer: A 19 embertani leletből származó 132, valamint 30 páciens modelljén meglévő 694 fog morfológiai jellegzetességeit figyeltük meg. A koronák mesiodistalis, incisivogingivalis és vestibulooralis átmérőinek kétdimenziós képanalízise során nyert értékeit összehasonlítottuk, és megvizsgáltuk az antropológiai szempontból kiemelt fontosságú Carabelli- és taloncsücsköket. Eredmények: A XIV. századi és a jelenkori fogak méretei között statisztikai szempontból jelentős változást találtunk néhány fogcsoport esetében. A középkori leleteken az oldalsó fogak kevésbé széles koronával rendelkeztek, mint a mai populációban mért fogak. A történeti leleteken talált Carabelli-csücskök a Dahlberg-skála szerinti 1. és 3. fokozathoz tartoztak (23,07%-os előfordulás), míg a mai eseteken megfigyelt Carabelli-csücskök a 3., 4., 5., 6. és 7. fokozathoz tartoztak (50,90%-os előfordulás). Taloncsücsökkel a jelenkori csoportban találkoztunk, mindössze egy esetben. Következtetés: A vizsgált jelenkori fogakon a Carabelli-csücskök hangsúlyosabb morfológiai formában és nagyobb gyakorisággal jelentek meg, ami a mai populáció europid jellegét hangsúlyozza. Kulcsszavak: Carabelli-csücsök, fogmorfológia, antropológia, odontometria