Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=113340
MOB:2014/4
Szerzők:Tóth Mónika; Váradi Katalin Borbála
Tárgyszavak:GLYCOGENOSIS; ÖRÖKLŐDŐ BETEGSÉGEK; ÁPOLÁS
Folyóirat:Nővér - 2014. 27. évf. 4. sz.
[https://elitmed.hu/kiadvanyaink/nover/archivum/ ]


  Egészségügyi és szociális tapasztalatok egy ritka betegség, a Pompe-kór ápolása kapcsán / Tóth Mónika, Váradi Katalin Borbála
  Bibliogr.: p. 41. - Abstr. hun., eng.
  In: Nővér. - ISSN 0864-7003, eISSN 1588-1423. - 2014. 27. évf. 4. sz., p. 27-41. : ill.


A vizsgálat célja: A Pompe-kór ultra ritka mitokondriális betegség, melynek gyógykezelési módja az enzimpótló terápia. A szerzők vizsgálták a Pompe-kórban diagnosztizált betegek életformáját, betegséggel kapcsolatos ismeretanyagukat. Ezt egybe-vetették a gondozás során végzett rendszeres állapotfelmérés eredményeivel, ennek kapcsán felmérték a betegek complience-ét. Vizsgálati módszerek: A kutatást a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet Rehabilitációs Osztályon kezelt, Pompe-kórban szenvedő betegek között végeztek (N=14). A betegek ismetereinek felmérése személyes interjú formájában történt. A rendszeres enzim-pótló kezeléssel kapcsolatos tapasztalatok a beadó centrumok ápolóival készített telefonos interjú formában került rögzítésre és rendszerezésre. Az adatok feldolgozása Microsoft Excel program segítségével történt. Eredmények: 2012-ben Magyarországon, Pompe-kórban diagnosztizált betegek száma 14 fő volt (12 felnőtt, 2 gyermek). Az első tünetek megjelenésétől a pontos diagnózisig eltelt idő minden ismert páciens esetében (egy szűrt gyermek esetét kivéve) átlagosan 13,4 év volt. A betegek közül 10-en enzimpótló kezelésen vettek részt. A vizsgálatból kiderült, hogy az enzimpótló kezelésben részesülő betegek állapota nem romlott. A leánygyermeknél a CK szint csökkenése mellett az életkorának megfelelő fejlődés, mozgás, valamint hangképzésjavulás mutatható ki. Következtetések: A Pompe-betegségben diagnosztizáltak számára az enzimpótló kezelés a korábbi halálos kimenetel helyett a teljes értékű élet lehetőségét kínálja, a kiegészítő terápiák pedig részben fokozzák az enzimpótlás hatékonyságát, részben pedig javítják a betegek szubjektív életminőségét.