A dolgozat Osváth Péter elemző cikkére reflektálva, azt több ponton továbbgondolva egy lehetséges szemléleti keretet vázol fel a pszichiátria mai problémáinak átfogó értelmezéséhez. Az Osváth által hivatkozott Szirmai-cikk alapkérdése, a neurofóbiának nevezett jelenség legáltalánosabban kommunikációs problémaként írható le: az orvostanhallgatók tartanak a páciensektől, nem foglalkoznak a tünetekkel, és nem ismerik fel azokat, azaz nem vesznek részt sem a betegekkel folyó, sem a betegség körüli kommunikációban. Mind a kapcsolati rész, mind az edukatív/tudás jellegű rész hiánya egyben annak a felkészültségnek a hiánya, elérhetetlensége is, amely éppen a páciensekkel való kommunikáció komplexitása révén valósulhatna meg, lenne megtanulható.