A lágyrészsarcomák gyógyszeres kezelését egyre inkább a szövettani altípus határozza meg, s ez nemcsak a célzott terápiákra, hanem a citosztatikus kezelésekre is vonatkozik. Évek óta a doxorubicin és az ifosfamid a két citosztatikum, mely monoterápiában vagy kombinációban alkalmazva a leghatékonyabbnak bizonyult felnőttkori lágyrészsarcoma kezelésében. E két vegyület mellett újabb gyógyszerek hatékonysága igazolódott, mint a taxánok angiosarcomában, a gemcitabin+taxán kombináció leiomyosarcomában, a trabectedin leiomyosarcomában, valamint liposarcomában, különösen hatásos myxoid liposarcomában. A célzott kezeléseket illetően a pazopanib (VEGFR-, c-KIT-, PDGFR-gátló) hatékonynak bizonyult leiomyosarcomában és synoviosarcomában, de hatástalan liposarcomában, a sunitinib (VEGFR-, KIT-, PDGFR-gátló) és cediranib (VEGFR-gátló) alveolaris sarcomában, a sunitinib és bevacizumab+temozolamid kombináció solitaer fibrosus tumorokban, míg a sorafenib (RAF-, VEGFR-, PDGFR-gátló) angiosarcomában. Az mTOR-inhibitorok hatékonyak PEComában (perivascular epitheloid cell tumors) és a crizotinib (ALK/MET-gátló) inflammatoricus myofibroblastos tumorokban. GIST daganatokban az imatinib (c-KIT-, PDGFR-, ABL-gátló), a sunitinib és a regorafenib (KIT-, VEGFR-, PDGFR-, RAF-gátló) hatékonysága igazolódott, míg dermatofibrosarcoma esetében az imatinibé.