A trehalóz oldószeres eljárással könnyen amorfizálható anyag. A rekrisztallizáció folyamata jól nyomon követhető, vizsgálata pedig indokolt a spontán amorfizálódás következtében megjelenő különböző polimorf módosulatok miatt. Ennek különösen a porinhalációs készítményeknél van jelentősége. Oldószeres eljárásként a porlasztva szárítást alkalmaztuk, amivel kívánt szemcseméretű, kiváló folyási tulajdonsággal rendelkező monodiszperz rendszer állítható elő, valamint nagymértékű amorfizálódás következhet be. A kísérletes munka előzményeként bemutatjuk a trehalózt, mint a gyógyászatban alkalmazott segédanyagot és annak legfontosabb tulajdonságait, illetve porlasztva szárítással történő feldolgozásának irodalmi hátterét. Arra kerestük a választ, hogy porlasztva szárítással előállítható-e amorf trehalóz, s különböző körülmények között tárolva (3 hónap), milyen változásokat tapasztalunk. Analitikai módszerként a differenciális pásztázó kalorimetriát és a porröntgen diffrakciós módszert alkalmaztuk. Megállapítottuk, hogy a porlasztva szárítás nagymértékű amorfizálódást okoz a mintákban. Az üvegesedési hőmérséklet mérhető és az irodalmi értékkel megegyező tartományba esik. Továbbá megállapításra került, hogy magas páratartalmú közegben a trehalóz túlnyomórészt dihidrát formában (y- és h-trehalóz) kristályosodik vissza, és a rekrisztallizáció üteme lényegesen felgyorsul. A rekrisztallizáció során egyéb polimorf módosulatot is azonosítottunk (anhidrát ß-trehalóz).