Ötvenkilenc, vörösiszappal valamilyen módon érintkező és/vagy lúgsérült civil lakos géntoxicitási vizsgálatát végezték el annak megállapítására, hogy az érintettek mutagén érzékenysége, továbbá a szomatikus sejtek genetikai hibajavító kapacitása - mint a rákkockázat biomarkerei - különböznek-e a nem exponált, 118 illesztett kontroll értékeitől. A limfociták kromoszóma fragilitását jelző aberrációk gyakorisága és a bleomycin érzékenységi teszt eredményei alapján megállapították, hogy az exponáltak genotoxikus terhelése, vagy reparációs készsége nem tér el sem a fővárosi, sem a vidéki lakossági kontrolloktól, vagyis rákkockázatuk nem emelkedett. Az életkor, a dohányzási szokások, a nemi hovatartozás, vagy a lúgsérülés, illetve a vörösiszap-mentesítésben eltöltött időtartam szintén nem befolyásolták a vizsgált paramétereket. A vörösiszap géntoxikus hatásának dinamikáját a daganatprevenció szolgálatában hosszú távon is követni fogják.