Bevezetés: Az anticipátoros hányás, amely jellemzően az ismétlődő kemoterápiák előtt lép fel, a betegek mintegy 30%-ában alakul ki. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki annak a vizsgálatát, hogy a nem és az iskolázottság hogyan befolyásolja az anticipátoros hányás kialakulását. Módszer: A szerzők 2008. május 1-jétől december 31-ig a szolid tumorokat kezelő Zala Megyei Kórház Onkológiai Osztályán erősen és közepesen emetogén protokoll alapján kezelt emlő- és vastagbéldaganatban szenvedő 205 (60 férfi, 145 nő) beteget vizsgáltak kérdőíves módszerrel, a második, harmadik kemoterápiás ciklus időpontjában. A betegek átlagéletkora 63,3 év volt. Kérdezőbiztosokkal, komplex kérdőív segítségével történt az adatgyűjtés. Eredmények: Anticipátoros hányinger, hányás a betegek 27,8%-ánál (férfiaknál 21,7%, nőknél 30,3%) fordult elő. A saját adatok az irodalmi adatokkal jó korrelációt mutatnak. Az anticipátoros hányás kezelése alprazolámmal történt 2×0,5 mg/nap dózisban 21 nőbetegnél. Pszichoterápiás ellátás nem történt. Következtetések: Az ismételt kemoterápiák előtt előforduló anticipátoros hányinger és hányás a vizsgált minta alapján nőkben gyakrabban fordul elő, és az iskolázottsággal is összefügg.