A vizsgálat során a PPAR-y2 Pro12Ala polimorfizmus és a szénhidrát-anyagcsere laboratóriumi paramétereinek összefüggését tanulmányoztuk elhízott gyermekek és serdülők körében. Adatokat gyűjtöttünk a tumornekrózis-faktor (TNF)-a és szolubilis receptoraik (sTNFR1 és sTNFR2) értékének alakulásáról is. A keresztmetszeti vizsgálatban 79 elhízott gyermek és serdülő vett részt. A PPAR-y2 Pro12Ala polimorfizmust polimeráz láncreakció - restrikciós fragment hosszúság polimorfizmus technikával határoztuk meg. A TNF-a, az sTNFR1 and sTNFR2 szérumszintjét enzimimmuno-assay-vel mértük. Az Ala allél frekvenciája 14,56%-nak bizonyult a vizsgált kohorszban. Nem találtunk értékelhető különbséget az életkor, a testtömegindex, a haskörfogat, a vérnyomás, a szérumlipidek, a húgysav, az sTNFR1 és az sTNFR2 értékei között az Ala allélt hordozók (Pro/Ala és Ala/Ala; n=21) és a Pro allélt hordozók (Pro/Pro; n=58) összehasonlítása során. A terhelés utáni 120 perces vércukor és inzulin értéke szignifikánsan alacsonyabb volt az Ala versus homozigóta Pro allél hordozók között ( 6,56+-0,26 versus 7,36+-0,25 mmol/l és 65,9+-13,8 versus 111,8+-20,7 mikroU/ml; p<0,05 ); a két laboratóriumi paraméter éhomi szintje ugyanakkor érdemben nem tért el egymástól. A PPAR-y2 Pro12Ala polimorfizmusa és a glükózanyagcsere közötti összefüggés a 2-es típusú diabétesz kórfejlődésének igen korai szakában, elhízott gyermekek és serdülők körében is kimutatható. Ebben a stádiumban inzulinérzékenyebbek voltak, mint a Pro allélt hordozók az eltérés azonban csak terhelés után mutatható ki, éhomi állapotban nem. Adataink szerint a TNF-a-rendszer nem vesz részt a PPAR-y2 Pro12Ala polimorfizmusával összefüggő glükózanyagcsere-zavar kialakulásában.