Napjainkban a gyógyszertechnológiai kutatás egyik legfontosabb feladata a hatóanyag-felszabadulás optimálása, mivel a legtöbb farmakon-jelölt rossz vízoldékonysággal és ebből kifolyólag lassú felszívódással rendelkezik. Újabb vizsgálatok szerint felületaktív anyagokat, vagy polimerek és felületaktív anyagok keverékét alkalmazva, jelentősen növelhető a rossz vízoldékonyságú hatóanyagok biológiai hasznosulása. A szilárd diszperziók előállításában általánosan alkalmazott felületaktív anyagok (pl. poliszorbátok) mellett a cukorészterek használata innovatív megoldást jelenthet. Vizsgálatunk célja a szacharóz-laurát olvadéktechnológiai alkalmazhatóságának vizsgálata egy rossz vízoldékonysággal rendelkező, alacsony olvadáspontú hatóanyag (gemfi brozil) kristályos jellegének, illetve oldódási sebességének befolyásolására. A porröntgen vizsgálatok eredményei azt igazolták, hogy a szacharóz-laurátnak a hatóanyag kristályosságára nincs szignifi káns hatása, ami a termék stabilitását tekintve fontos szempont. Az in vitro kioldódási vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a szacharóz-laurát jól alkalmazható az olvadéktechnológiában rossz vízoldékonyságú hatóanyagok oldódási sebességének növelésére, amennyiben egy határozott olvadással rendelkező segédanyag (pl. Makrogol) mellett , legalább 5%-ban alkalmazzuk.