Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=86435
MOB:2010/3
Szerzők:Édes István; Papp Zoltán
Tárgyszavak:KRÓNIKUS SZÍVELÉGTELENSÉG; MOLEKULÁRIS BIOLÓGIA
Folyóirat:Orvosképzés - 2010. 85. évf. 1. sz.
[https://www.semmelweiskiado.hu/termekek/folyoiratok]


  A szívelégtelenség patofiziológiája és molekuláris biológiai alapjai / Édes István, Papp Zoltán
  Bibliogr.: p. 12-13. - Abstr. hun., eng.
  In: Orvosképzés. - ISSN 0030-6037. - 2010. 85. évf. 1. sz., p. 5-13. : ill.


A szívelégtelenné váló szív rendszerint két szélsőségesen eltérő patofiziológiai állapot: a hipertenzív szívüregi terhelés következtében kamrai falmegvastagodással és megőrzött kontrakciós képességgel jellemzett koncentrikus hypertrophia (diastolés diszfunkció) és a szívüregek megnagyobbodásával és gyengült kontrakciós erejével jellemzett excentrikus hypertrophia (systolés diszfunkció) közti átmenet képét mutatja. A két hemodinamikai változat kialakulásáért a sejtszintű jelátviteli folyamatok egymást részben átfedő spektruma felelős, melyek végeredményben számos gén kifejeződését szabályozva határozzák meg a szívizomsejtek struktúráját, méretét, alakját, molekuláris szabályozási folyamatait, és az extracelluláris mátrix tulajdonságait; összességében a myocardialis "remodelling" molekuláris hátterét. A kontraktilis funkció szempontjából ezek közül az intracelluláris Ca2+homeosztázis és a kontraktilis fehérjék érdemelnek kitüntetett figyelmet. A kardiovaszkuláris rendszerre ható stresszhatások a szívizomsejtek felszíni membránjában elhelyezkedő receptorokat egy-egy jól meghatározott kémiai ligand kötődése és/vagy mechanikai inger révén aktiválják, majd intracelluláris másodlagos jelzőrendszerek segítségével modulálják a genetikai állományt. Jelenleg még nem rendelkezünk olyan gyógyszerekkel, melyek a szívelégtelenséghez vezető intracelluláris jeltovábbítás lépéseire hatva védenék ki a szívizom kóros remodellációját. A szívelégtelenséghez vezető intracelluláris jelrendszer ugyanis hálózatos szerkezetű, számos párhuzamos jeltovábbító folyamatsorból épül fel, mely a farmakológia beavatkozás lehetőségét nehezíti. A jelrendszeren belül újabban felismert központi elhelyezkedésű csomópontok (pl. glikogén-szintáz-kináz-3ß és a hiszton-deacetilázok) modulációja azonban bíztató stratégiai megközelítés lehet a szívelégtelenség jövőbeli hatékonyabb kezelésére.