Háttér: A szerencsejáték hazai története a teljes, majd részleges állami tilalmak feloldása óta egyre intenzívebb időszakát éli, mind szélesebb kínálattal. A kontrollált, szociális és rekreációs jellegű szerencsejáték fokozódó népszerűségével párhuzamosan tapasztalhatjuk a túlzott mértékű, problémás, illetve a patológiás, terápiás intervenciót igénylő játékszenvedély terjedését is. Problémafelvetés: Mind a kutatás, mind a klinikai gyakorlat irányából megfogalmazódik a kérdés, hogy léteznek-e a problémás vagy patológiás játékszenvedélyen belül eltérő személyiségjegyekkel és kezelési szükséglettel jellemezhető altípusok, továbbá érdemes-e az egyes szerencsejáték típusok preferenciája mentén differenciálni a játékosok között. Eredmények: A szerencsejáték szenvedélybetegek csoportosítását célzó kutatások egyik vonulata a patológiás játékosokat általában, játékpreferenciától függetlenül vizsgálja. E szerzők különböző pszichológiai sajátosságokkal bíró alcsoportokat, illetve a szerencsejáték által betöltött különböző lehetséges funkciókat írnak le. Ugyanakkor rendelkezünk arra vonatkozó adatokkal is, hogy a szerencsejátékok különböző formáit előnyben részesítő személyek eltérő demográfiai, illetve pszichés mutatókkal jellemezhetők. A szerzők tanulmányukban részletesen bemutatják a különböző szempontok mentén kialakított tipológiákat. Következtetések: A közleményben bemutatott, a szerencsejáték szenvedélybetegek tipologizálását és motívumaik feltárását célzó kutatások alapján a legegyértelműbben a menekülő, illetve az impulzív típusok különíthetők el. Mindezek mellett egy normál típus, valamint egy, a disszociáció élményét kereső játékos típus létezését is felvetik a kutatások. A különböző típusú szerencsejátékokat játszó személyek eltérő személyiségjellemzőiről egyelőre még kevés adattal rendelkezünk.