A tanulmány az egyik legelterjedtebb nemzetközi kifejezés, a genetika, a genetikai törvények első bekerülését vizsgálja a szak- és a köznyelvbe. A XX. század nagy genetikusának, Fishernek (1930) azt a kérdését ismétli: ki használta Mendel (1865) környezetében először a genetikai törvények szókapcsolatot? Megállapítja, hogy a fogalom nem Mendel követőinél jelentkezik először, amint azt Fisher feltételezte, hanem abban a szakmai környezetben, amelyik Mendel munkásságát előkészítette: egy beltenyésztésről folyó vita kapcsán gróf Festetics Imre (1819) - az 1797-ben a keszthelyi agrárfelsőoktatást megalapító Festetics György testvéröccse - német nyelven írott, Prágában nyomtatott és Brünnben kiadott munkájában jutott először arra a következtetésre, hogy a "természet élettani törvényszerűségei" nem irányítói, hanem - ma már tudjuk - végrehajtói az öröklődésnek. Felismerte, hogy léteznie kell egy másik rendszernek is, amelyet (élve a terminológiai kérdésekre is kiterjedő vita lehetőségével) Festetics "a természet genetikai törvényei"-nek nevezett el. További lényeges megállapításai, hogy az öröklődés nem keveredő (bizonyos szülői jellegek a második hibrid nemzedékben - az unokákban - újra tisztán megjelenhetnek), valamint azt is megállapította, hogy a beltenyésztés, szigorú kiválogatás mellett nem gyengíti, hanem rögzíti az öröklődést, és szűk mederben tartja az evolúciót. Szükségesnek tartotta és örömmel üdvözölte a matematikai módszerek bevezetését a "genetikai törvények" kutatásába, bár maga ilyen módszereket az 1803-tól számítható beltenyésztési kísérleteiben nem alkalmazott. Gondolatainak Nestler (1839) és Napp révén hatása volt a fiatal Mendelre is.