A szerző azt a gyakorta elhangzó kérdést válaszolja meg a szakirodalom ajánlásai alapján, hogy sportolhat-e a szívbeteg gyermek? A kérdés gyakorisága egyre nő, mert az utóbbi évtizedekben a gyermekkardiológia, a gyermekszívsebészet, aneszteziológia rohamos fejlődése azt eredményezte, hogy a szívbetegséggel született gyermekek több mint 85%-a megéri a felnőttkort. A sport, a fizikai aktivitás pozitív hatással van a szomatikus fejlődésre, pszichológiai hatásai széleskörűek, szocializáló hatása segít a szeparáció feloldásában, a gyermek és a család beilleszkedésében. Társadalmi hatása az életminőség javításán keresztül érvényesül. Ezért senkit sem tilthatunk el teljesen a sportolástól, de egyénre szabottan kell meghatározni, hogy milyen sportot, milyen mozgásformát választhat a gyermek. A kérdés megválaszolásához ismernünk kell a gyermek teljesítőképességét, a sportágak domináló (statikus vagy dinamikus) terhelő hatását, a sportágak kiválasztásának szempontjait. Ezek alapján a szívhiba típusa, a hemodinamikai állapot figyelembevételével ajánlhatunk mozgásformákat, választható sportágakat.