A daganatos megbetegedések elleni küzdelem hatásosságában a multidrog-rezisztencia kérdésének megoldása fontos szerepet játszik. Növekvő igény mutatkozik olyan új vegyületek kifejlesztésére, amelyek képesek gátolni a különböző rezisztenciamechanizmusokat. Célul tűztük ki a szintetikus (cinnamilidén-ketonok; 1,4-dihidropiridin és fenotiazinszármazékok; hősokkfehérje-90-gátló peptidek és Tilozin betti bázisú származék), valamint természetes ( Euphorbia -diterpének) növényi alkotókból kivont származékok multidrog-rezisztenciáért felelős effluxpumpa-gátlásának vizsgálatát különböző sejtvonalakon, remélve, hogy a verapamiltól kevésbé toxikus, de annál hatásosabb rezisztenciamódosító vegyületeket találunk. A tézis első része a vizsgált vegyületek P-glikoprotein effluxpumpa-gátló hatását mutatja be különböző sejtvonalakon. Általánosságban elmondható, hogy az újonnan azonosított rezisztenciamódosító vegyületek képesek voltak a kiválasztott rákellenes szerek sejtszaporodás-gátló hatásának fokozására, köcsönhatásuk szinergizáló vagy additív hatást mutatott in vitro kísérletekben. A Tilozin betti bázisú származék in vitro kísérletekben tapasztalt hatását, további in vivo, DBA/2 egér modellek alátámasztották. Az antitumorhatás vizsgálatának egy alternatív útja a különböző vegyületekkel kiváltott apoptózis folyamata. A legígéretesebb apoptózisindukálónak a dihidropiridin 13 bizonyult. A latrán vegyületek antipromóciós hatásának in vitro modellezéséhez humán cytomegalovirussal fertőzött humán tüdőráksejteket használtunk. A vizsgált makrociklikus latrán típusú diterpén vegyületek többsége, kivéve a latilagascene D vegyület, képes volt a cytomegalovirus korai antigén-kifejeződésének gátlására.