A fejfájás hátterében számos ok állhat. A gyógyszerészi kompetencia keretei között célszerű tisztázni a betegnek feltett adekvát kérdések alapján a fájdalom jellegét, lokalizációját, intenzitását, időbeli viszonyait, befolyásoló tényezőit, kísérő tüneteit. Ezek alapján megfelelő vénynélküli fájdalomcsillapítóval kell ellátni és szükség esetén megfelelő szakorvoshoz (pl. neurológia-fejfájás ambulancia, szemészet, fül-orr-gégészet) kell irányítani a beteget. Fel kell ismerni azokat a veszélyre utaló jeleket, amikor a beteget haladéktalanul orvoshoz kell irányítani: - neurológiai működészavarra utaló kísérő tünetek, - fejsérülést követően fellépő fejfájás, - idős korban kezdődő fejfájás, - hirtelen fellépő, főleg tarkótáji, heves fejfájás, - fokozatosan erősödő progresszív fejfájás. Az öngyógyítás tényleges kompetenciája alapvetően a tensiós fejfájásra terjed ki; az egyéb primer illetőleg szimptómás formák kezelése orvosi diagnózis és gyógyszerrendelés alapján végezhető. Hangsúlyozni kell a különböző fejfájásformák kezelésében alkalmazott gyógyszerek (NSAID, triptánok, ergot-származékok) helyes, rendeltetés-szerű alkalmazásának jelentőségét az esetleges analgetikum abúzus elkerülése érdekében. Az analgetikum abúzus egész nap fennálló enyhe vagy mérsékelt súlyosságú, diffúz, neurológiai tünetekkel nem járó fejfájás, melyet elsősorban a NSAID-ok és ergot-származékok előírtnál nagyobb dózisainak krónikus szedése okozhat.