Egyre több adat utal arra, hogy az érés és fejlődés egymást követő szakaszaiban eltérő a hallási és nyelvi környezetre mutatott érzékenység. A nyelvi tapasztalat és az agyi érés, fejlődés kölcsönhatása legjobban az idegtudomány különböző módszereivel tanulmányozható. Ez azt jelenti, hogy a fejlődéstudományi kutatásoknak leginkább a csecsemőkorra és az élet első 5-6 évére érdemes koncentrálnia, azaz arra a szakaszra, amelyben az agy leginkább nyitott a nyelvre, alapvetően bármely nyelvre. Jóllehet a nyelvi hangkészlet agyi feldolgozása igen korán elég különleges, az agyi aktivitásváltozást tükröző bioelektromos és más válaszok nem feltétlenül azonosak a felnőtteknél elvezetettekkel. Ahogy a gyermekek nőnek, egyre hatékonyabbá válnak azok a folyamatok, amelyekkel a szavak alkotó elemeit adó beszédhangokat (és fonémákat) kivonják, és amelyekkel szabály és szabályosság alapú kiemeléssel tagolják a folyamatos beszédet szavakra. Ez a tanulmány elsősorban a beszéd szegmentális és szupraszegmentális jellemzőinek fejlődésével foglalkozik, és áttekintést ad a kognitív fejlődés-idegtudomány e témát feltáró újabb eredményeiről. Az elemzés kiterjed az Eltérési Negativitás és a modern képalkotó eljárások azon eredményeire, amelyek a nyelvi fejlődés fundamentumainak fontos szakaszait segítenek feltárni. Az agyfejlődésben bekövetkező szerkezeti és működésbeli változások legújabb eredményeinek bemutatása abban a formában kerül bemutatásra, hogy érthető legyen, melyek azok a kritikus agyi változások, amelyek meghatározzák a nyelvi fejlődés egyes szakaszait és az agy, valamint a nyelvi környezet interakcióit.