Az anorexia nervosa történeti gyökerei szorosan kapcsolódnak a vallásos aszkézis hagyományaihoz. A középkorban számos "éhező szent" - köztük Sienai Szent Katalin és Árpád-házi Szent Margit - a hosszan tartó böjtöt a spirituális megtisztulás, az önuralom és az Istennel való egyesülés útjának tekintette. A testi szükségletek megtagadása a szentség, az erkölcsi tisztaság és a transzcendencia szimbólumává vált. A modern, szekularizált társadalmakban azonban ezek a jelentések nem tűntek el, hanem átalakultak. Több szerző szerint a karcsúság kortárs kultusza egyfajta kvázi vallásos ideológiaként működik, amelyben a fogyás, az önkontroll és a test feletti fegyelmezett uralom erkölcsi jelentést kap. Ebből a nézőpontból az anorexia nem csupán pszichiátriai zavarként értelmezhető, hanem az önmeghaladás és egyfajta szekuláris üdvözülés torz kísérleteként is. A közösségi média tovább erősíti ezeket a folyamatokat az állandó önmegfigyelés, az összehasonlítás és a testkontroll ösztönzésével. Különösen figyelemreméltó az online Pro-Anaközösségek hatása. Ezek a csoportok gyakran olyan imákat, hitvallásokat, parancsolatokat és ritualizált gyakorlatokat alkalmaznak, amelyek sok tekintetben vallási rítusokra emlékeztetnek. E közösségekben az éhség az erkölcsi erő próbájává válik, az önmegtagadás erénynek számít, a karcsúságot pedig a tökéletességhez és a megváltáshoz vezető útként ábrázolják. Ennek következtében az anorexia nemcsak egyéni pszichopatológiaként fogható fel, hanem a modern társadalomnak az identitás és a transzcendencia keresésére adott kulturális válaszaként is, amely a fegyelmezett és kontrollált testen keresztül fejeződik ki.  Kulcsszavak: evészavarok, anorexia nervosa, spiritualitás, vallás, identitás