Az orvosi döntéshozatal egyik alapja a laboratóriumi diagnosztika, egy interpretatív tudományterület. Az eredmények értékeléséhez elengedhetetlen a fiziológiás és a kóros értékek definiálása a referenciaintervallumok alapján. A referenciaintervallumok mai modern keretrendszere a klinikai kémia és a laboratóriumi orvoslás fejlődésével párhuzamosan alakult ki. Ma már számos módszer teszi lehetővé a referenciaintervallum meghatározást, amelyek használatát nemzetközi irányelvek szabályozzák. A referenciapopuláció létrehozásához szükséges mintakiválasztás megközelítései alapján az irányelvek direkt és indirekt módszereket különböztetnek meg. Az aranystandardnak számító direkt módszer mellett a laboratóriumi orvoslás, a számítástechnika és a statisztika fejlődésével egyre nagyobb teret nyernek az indirekt mintavételezésen alapuló módszerek. Az indirekt módszerek lehetővé teszik a rutinmérések során keletkező, akár több tíz- vagy százezer eredményből álló adatsor feldolgozását és retrospektív elemzés révén a referenciaintervallumszámítás elvégzését. A jelen áttekintés célja, hogy bemutassa a referenciaintervallum koncepcióját, valamint röviden ismertesse a meghatározásához alkalmazott főbb direkt és indirekt módszereket.  Kulcsszavak: referenciaintervallum, laboratóriumi diagnosztika, direkt és indirekt referenciaintervallum-számolási módszerek, adatbányászat