Megmentett látások: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gyermekszemészeti Szűrőcsoportjának első négy éve : 2. r., A tompalátás-kezelés sikerességének javítása / Barbarics Johanna [et al.]
Bibliogr.: p. 1286-1287. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2026.33591
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2026. 167. évf. 32. sz., p. 1277-1287. : ill.
Bevezetés: A tompalátás a gyermekkor egyik leggyakoribb, kezelés hiányában maradandó látásromlást okozó kórképe, amelynek megelőzéséhez elengedhetetlen a korai felismerés és a célzott terápia. A felzárkózó településeken élő gyermekek szemészeti ellátáshoz való hozzáférése jelentősen korlátozott, ezért különösen veszélyeztetettek. Célkitűzések: Tanulmányunk célja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat gyermekszemészeti szűrőprogramjának első négy évében (2020-2023) elért eredmények bemutatása a tompalátás felismerésében, megelőzésében és kezelésében, beleértve a refraktív korrekció, a takarásos terápia és a műtéti ellátás hatékonyságát. Módszerek: 127 településen összesen 19 724 gyermek vett részt kétlépcsős szemészeti szűrésen. A tompalátást a korrigált visus és az amblyogen refraktív faktorok alapján definiáltuk. A terápiás eredményeket a szemüvegviselés, a takarásos kezelés és a műtéti utánkövetés vizsgálatával elemeztük. Az adatok a 2020 és 2023 között rögzített vizsgálatokból és a 2024-ben rendelkezésre álló kontrollvizsgálatokból és műtéti adatokból származnak. Eredmények: A tompalátás prevalenciája 4,9% volt (960 gyermek). A szemüveges korrekció önmagában a gyermekek 60%-ánál teljes látásélesség-helyreállást eredményezett. Takarásos terápiát 206 gyermek esetében indítottunk; tényleges tapaszviselést 20%-uknál tudtunk igazolni. A rendszeresen tapaszoló gyermekek 57%-ában legalább egysoros, átlagosan három-négy soros visusjavulást tapasztaltunk. A vizsgált időszakban 14, deprivatiót megszüntető (cataracta, ptosis) és 30, kancsalságellenes műtét történt, amelyek jelentős funkcionális és/vagy esztétikai javulást eredményeztek. Megbeszélés: A program érdemben járul hozzá a tompalátás korai felismeréséhez, és több terápiás modalitásban mérhető javulást eredményez. A legnagyobb korlátot a betegcompliance hiánya, a szűrésekhez és a kontrollokhoz való nehézkes hozzáférés, valamint a szociális tényezők jelentik. Következtetés: A szűrőprogram hatékonyan csökkenti a kezeletlen amblyopia kockázatát a felzárkózó településeken élő gyermekek körében. A kontrollvizsgálatok gyakoribbá tétele, az adatkezelés fejlesztése és a helyi szakemberek bevonása várhatóan tovább növeli a kezelés sikerességét és a "megmentett látások" számát. Kulcsszavak: tompalátás, látásszűrés, refraktív hiba, gyermek, megelőzés és kontroll