A pszichiátriai utánpótlás kérdése ma már nem pusztán humánerőforrás-probléma, hanem a szakmai identitás, a képzési struktúra és az ellátórendszer szervezeti logikájának közös metszete. A nemzetközi orvosképzési irodalom a szakmai identitás kialakulását fokozatos, szocializációs folyamatként írja le, amelyben a kezdő orvos a szakmai tevékenység végzésétől a hivatás belsővé tételéig jut el. E folyamatot döntően befolyásolja a klinikai tanulási környezet, a példaképek jelenléte, a strukturált reflexió, a felelősség fokozatos átadása, a pszichológiai biztonság, valamint az, hogy a rezidens valóban a választott szakmáját gyakorolhatja-e. A magyar pszichiátria sajátos nehézsége, hogy a pszichiáterré válás folyamata gyakran olyan rendszerterhelések közé szorul, amelyek a kompetenciahatárok elmosódásához, a képzés torzulásához, a betegbiztonsági kockázatok növekedéséhez és a szakmai önazonosság eróziójához vezetnek. A jelen közlemény célja annak bemutatása, hogy milyen képzési és munkaszervezési feltételek szükségesek ahhoz, hogy a pszichiáteri hivatás újra vonzó és hosszú távon vállalható pályává váljon. A szöveg a nemzetközi szakmai identitásfejlődés-szakirodalom, a hazai pszichiáteridentitás-kutatás és kvalitatív rezidensi tapasztalatok szintézisére épül.  Kulcsszavak: szakmai identitásfejlődés, pszichiáterrezidens, pszichiátria, képzési környezet, szakmapolitika