A tüdőrák az egyik leggyakoribb rosszindulatú daganatos betegség, a daganatos halálozásban pedig az első helyen áll világszerte és hazánkban is. Az utóbbi években egyre több célozható mutáció kerül felismerésre nem-kissejtes tüdőrákban (NSCLC). Az egyik leggyakoribb mutáció a KRAS gént érinti, ennek ellenére KRAS mutáns tüdőrákos betegek klinikai jellemzőinek leírásáról viszonylag kevés vizsgálat készült. Jelen vizsgálat célja a KRAS mutáns NSCLC-ben szenvedő betegek klinikai jellemzőinek való-élet felmérése, illetve az ezen páciensek kezelése során alkalmazott terápiák melletti progressziómentes túlélés (PFS) meghatározása volt. A Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika által kezelt 102 páciens adatait elemeztük retrospektíven, akiknél a vizsgált paraméterek döntő többsége rendelkezésre állt. A páciensek 2020. 01. 01. és 2021. 12. 31. között kerültek bemutatásra a klinika onkoteam ülésein, és KRAS mutációt hordozó NSCLC-ben szenvedtek. A betegek 17,6%-ánál került felismerésre a daganat a műthető IA-IIIA stádiumban; 80,4%-nál diagnóziskor a daganat lokálisan előrehaladott stádiumú volt vagy áttétet képzett. A kapott terápiák alapján az alábbi öt csoportba voltak sorolhatók a páciensek: 1: platina doublet kemoterápia+bevacizumab; 2: kemo-immunterápia; 3: kemoterápiás doublet; 4: mono-immunterápia; 5: műtét+kemoterápiás csoport. A műtét-kemoterápia csoport medián PFS értéke (15 hónap) szignifikánsan különbözött az összes többi csoport mPFS (8-9 hónap) értékeléstől. Következtetésként levonható, hogy a daganat korai stádiumban (I-IIIA) való felismerése az operabilitás miatt hosszabb progressziómentes túlélést eredményez, és metasztatikus betegség kezelésében továbbra is nagy igény van újabb hatóanyagok fejlesztésére. Kulcsszavak: KRAS mutáció, nem-kissejtes tüdőrák