A szkizofréniában szenvedő betegek várható élettartama jelentősen elmarad az átlagpopulációétól, amihez az öngyilkosságok mellett a szomatikus betegségek, köztük a daganatos megbetegedések is számottevően hozzájárulnak. Áttekintő tanulmányunk célja a szkizofréniában szenvedő daganatos betegeknél megfigyelt incidencia- és mortalitásadatok áttekintése a normálpopulációhoz viszonyítva, az eltérések lehetséges biológiai, genetikai és ellátórendszeri magyarázatainak rendszerezése, valamint a kedvezőtlen kimenetelhez hozzájáruló tényezők bemutatása. Részletesen tárgyaljuk a diagnosztikus késedelem lehetséges okait, az onkológiai kezelésekhez való hozzáférés egyenlőtlenségeit, a terápiás döntéshozatalt befolyásoló beteg-, ellátói és rendszerszintű akadályokat, továbbá a kezelési gyakorlatban megfigyelhető eltéréseket. Noha a rosszindulatú daganatok incidenciájára vonatkozó epidemiológiai adatok ellentmondásosak, a rendelkezésre álló metaanalízisek alapján a daganatspecifikus mortalitás szkizofréniában következetesen magasabb. Az áttekintett adatok alapján a rosszabb onkológiai kimenetel nem egyetlen tényezőre vezethető vissza, hanem komplex, többszintű mechanizmusok következménye. A közlemény zárásaként olyan beavatkozási pontokat ismertetünk, amelyek az ellátásszervezés fejlesztésén, a szakmák közötti együttműködés erősítésén és a döntéshozatal strukturált támogatásán keresztül hozzájárulhatnak az onkológiai ellátás minőségének javításához és a mortalitás mérsékléséhez szkizofréniában.  Kulcsszavak: szkizofrénia, onkológia, incidencia, mortalitás