Bevezetés: A látásromlás és a vakság jelentős betegségterhet jelent Magyarországon. Hazai epidemiológiai adatok szerint az 50 év feletti lakosság körében a kétoldali vakság és a súlyos látásromlás együttes prevalenciája megközelíti a 0,9%-ot, és nemzetközi becslések szerint a látásvesztéssel járó esetek mintegy 90%-a megfelelő ellátással megelőzhető vagy kezelhető lenne. A szemészeti szűrés lefedettsége alacsony, amit a célzott finanszírozás hiánya, a szemész szakorvosi kapacitás korlátozottsága és az egységes országos protokoll hiánya magyaráz. Célkitűzés: Tanulmányunk célja a mesterséges intelligenciával támogatott szemészeti szűrés magyarországi bevezetésének szakmai, szervezeti, finanszírozási, jogi és etikai feltételeinek áttekintése, különös tekintettel a diabeteses retinopathiára. Módszer: Hazai epidemiológiai, humánerőforrás- és költségadatok, valamint a nemzetközi diabeteses retinopathia szűrési modellek, továbbá az európai uniós, orvostechnikai eszközökre és mesterséges intelligenciára vonatkozó szabályozási keretek célzott narratív irodalmi áttekintését végeztük, a klinikai és népegészségügyi relevancia alapján kiválasztott források felhasználásával. Eredmények: A hazai szemészeti szűrési gyakorlat elsősorban a szemészeti humánerőforrás korlátozott száma és finanszírozási korlátok miatt elmarad attól a szinttől, amely a megelőzhető látásromlásokból adódó betegségteher érdemi mérsékléséhez szükséges. Szemészeti humánerőforrás-kapacitásunk jelenleg nem elegendő a szakmai ajánlások szerint szükséges, évente mintegy egymillió diabeteses szemfenéki vizsgálat biztosításához. A preventív és szűrési tevékenység nem elkülönült kapacitásként, hanem döntően az általános szemészeti szakellátás részeként, önálló finanszírozási háttér nélkül valósul meg. Nemzetközi tapasztalatok alapján a mesterséges intelligencia döntéstámogató vagy triázsoló eszközként történő alkalmazása képes mérsékelni a szakemberterhelést, miközben a diagnosztikai pontosság megőrizhető. Következtetés: A mesterséges intelligenciával támogatott szemfenéki szűrési rendszer javíthatja a szűréshez történő hozzáférést, a következetességet, valamint a hatékonyságot. A mesterségesintelligencia-alapú szemfenéki szűrés hazai bevezetése szükségessé teszi annak finanszírozási hátterének biztosítását, a feladatmegosztás szabályozását optometristák és szakdolgozók bevonásával, valamint a jogi és etikai előírások betartását. Egy átmeneti, hibrid modell - amelyben egy nemzetközileg validált mesterségesintelligencia-rendszer pilotformában működik, párhuzamosan a hazai fejlesztés elindításával - reális utat kínálhat egy strukturált, országos szűrőprogram felé, amely hozzájárulhat a megelőzhető vakság betegségterhének csökkentéséhez.  Kulcsszavak: diabeteses retinopathia, mesterséges intelligencia, szemfenéki szűrés, egészségpolitika, humánerőforrás