A Hashimoto-thyreoiditis az autoimmun pajzsmirigy-károsodás leggyakoribb formája, amelyben az immunrendszer több támadásponton keresztül krónikus limfocitás gyulladást, a pajzsmirigy-folliculusok destrukcióját, végső soron pedig hypothyreosist idéz elő. A kórkép kialakulásában a genetikai hajlam, epigenetikai változások mellett környezeti hatások és gyógyszerek egyaránt szerepet kapnak. Jelentős patogenetikai tényező a pajzsmirigyben fokozódó H2O2 termelés, a gyenge antioxidáns enzimatikus védelem, a jód- és fémion-koncentrációk egyensúlyának, valamint a jódtironindejodináz enzimek finom szabályozásának zavara. Immunológiai szempontból a sejtes immunválasz dominanciája figyelhető meg, a gyulladásos citokinek túltermelődésével. Megjelennek a tireoperoxidáz- és tireoglobulinellenes, valamint ritkábban a thyreoideastimuláló hormon receptorával szembeni autoantitestek. E komplex eltérések együttesen teszik a Hashimoto-thyreoiditist érzékeny, többszintű immunoendokrin betegséggé. Az autoimmun pajzsmirigybetegségek eltérő klinikai megjelenési formái ellenére egyre több bizonyíték utal közös immunológiai háttérre.  Kulcsszavak: Hashimoto-thyreoiditis, autoimmun pajzsmirigybetegség, immunpatogenezis, hashitoxicosis, redoxhomeostasis