A tanulmány az afrodiziákumok kulturális és tudománytörténeti fejlődését vizsgálja, különös tekintettel az ókori kultúrák (köztük Egyiptom és a klasszikus Mediterráneum), a kora középkori iszlám tradíciók és a szanszkrit irodalom (Káma-Szútra) receptjeire és rituáléira. Irodalmi, történeti és orvostörténeti források kritikai áttekintésével tárgyalja az afrodiziákumok etimológiáját, társadalmi szerepét, alkalmazási formáit (lokális és szájon át adott készítmények, rituális gyakorlatok), valamint a hatásmechanizmusokra vonatkozó modern élettani magyarázatokat. Emellett a kantaridin és a bor kultúrtörténeti és biokémiai vonatkozásait is vizsgálja. Rámutat a hagyomány és mítosz, valamint a valós élettanitoxikológiai hatások közötti ellentmondásokra. A dolgozat kiemeli az interkulturális tudástranszfer szerepét, a placebo-hatás kultúrtörténeti jelentőségét, és felhívja a figyelmet arra, hogy a történeti receptek értékeléséhez primer források és modern farmakológiai vizsgálatok egyaránt szükségesek.  Kulcsszavak afrodiziákumok, erotológia, 'ilm al-bah, Káma-Szútra, ókori Egyiptom, kantaridin, spanyol légy, bor