Jelen írás egy komplex gyermekkori traumatizációt átélt nőbeteg négyévig tartó terápiájának néhány fontos mozzanatát mutatja be, mely a Van der Hart-féle strukturális disszociáció keretrendszerének megfelelően történt. A traumatizáción átesett személyek gyakran nem mutatják a PTSD klasszikus tüneteit, ami a gyakori amnéziás gáttal együtt megnehezíti a megfelelő diagnózis megalkotását és a kezelést. A betegek a tüneti kép heterogenitása által sokszor olyan diagnózisban részesülnek, amely nem fejezi ki - sőt, inkább elrejti - a traumaeredetet, esetleg több, egymástól látszólag független komorbid diagnózis uralja a tüneti képet. Az esetismertetésben bemutatott Anna másodlagos strukturális disszociációban szenved. A kezdetben főként fóbiás és generalizált szorongásként mutatkozó tünetei az életrajz feltárásával váltak etiológiai és diagnosztikus szempontból értelmezhetővé, hogy a tünetek a feldolgozatlan traumatikus múltból és az ennek következtében kialakult személyiségrészek integrálatlan működéséből származnak. Módosult tudatállapotban integratív pszichoterápiás módszerekkel, főként katathym imaginatív pszichoterápiás (KIP) és ego-state technikával dolgoztunk, a komplex traumatizáció terápiájára vonatkozó szakmai irányelvnek megfelelően. Az esetismertetést a trauma-eredetű strukturális disszociáció modell rövid ismertetése vezeti be.  Kulcsszavak: komplex trauma, strukturális disszociáció, integratív pszichoterápia, KIP, ego-state