Bevezetés: Az elesések gyakoriságának növekedése, egy olyan megoldandó feladat az idősödés természetes folyamatában, melyhez minden tudományágnak hozzá kell tennie a maga tudását a lehető legjobb eredmény elérése érdekében. Szerzők célja volt csoportos gyógytornával az ízületi helyzetérzékelés fejleszthetőségének kimutatása aktív idősek körében. Anyag és módszer: A vizsgálatban 15 fő (76,54 +- 7,14 év; 14 nő) idős önkéntes vett részt, akik az egri Belvárosi Gondozási Központ gondozottjai. A statikus egyensúlyt Gólya teszt, a dinamikus egyensúlyt Funkcionális előrenyúlási teszt (FRT) segítségével mérték. Funkcionális tesztekkel értékelték a dinamikus izomerőt, a mobilitást és a proprioceptív pontosságot, használták a Timed up and go tesztet. A kezelés 10 alkalmas csoportos gyógytorna volt, heti 2 alkalommal. Eredmények: A program előtt az elesés kockázata az FRT-eredmények alapján magas volt 7 fő (47%) esetében, mérsékelt 5 főnél (33%) és alacsony 3 főnél (20%). A magas kockázatú csoportba tartozók több mint felénél gyenge volt a statikus egyensúlyozó és a mozdulatvisszaadási pontosság, míg az alacsony kockázatúak körében jó. A legjelentősebb javulás a statikus egyensúlyozó képességben volt kimutatható (46,32%). A proprioceptív pontosság fejlődését a távolságbecslésben való hibázás csökkenése (21,21%) és a mozdulatvisszaadási pontosság javulása mutatta (12,83%). Következtetés: Az eleséskockázati becslés hátterének összetett elemzését elvégezve a szerzők megállapítják, hogy az idősek körében tervezett és kivitelezett prevenciós programokban a fizioterápiai elemek jelentősége meghatározó. Kulcsszavak: fizioterápia, proprioceptív tréning, időskor, eleséskockázat, egyensúlyozó képesség